szpirit

A drágaköveket és féldrágaköveket már évezredeket óta különlegesen értékesnek tartják. Továbbá a gyógyításban is alkalmazták őket az ősi kultúrákban, és ma is ismert a kristálygyógyászat. A kristályokat a modern technikai eszközben is széles körben felhasználják. Például a számítógépekben is alkalmaznak speciális kristályokat magas szintű információ tároló képességük miatt. 

A kristályok nagyon különleges szerkezettel rendelkeznek. A molekula szerkezetük a lehető leggazdaságosabban tölti ki teret, így magas szintű rendezettséget képviselnek. Egységes, konvergens és harmonikus rezgési információ közvetítésére képesek. Ezáltal egy másik energiamezővel kapcsolatba lépve képesek azt szinkronizálni, összhangba hozni.

Ebben rejlik a gyógyító képességük is. A betegségek energetikai szinten ugyanis mindig torzult energia mezők eredményei. A kristályok azonban képesek visszaadni a test molekuláinak, sejtjeinek az eredetei egészséges rendezettségét. Testünkben az egyik legfontosabb folyékony kristály a víz, de azonkívül más kristályos rendszerek is vannak benne, mint pl. a vér és nyirok.

A legalapvetőbb szinten minden rezgés és energia. Így van ez az emberi test esetében is. A gondolataink és a érzéseink is rezgési információk. A különböző energiamezők pedig  folyamatosan kölcsönhatásban állnak egymással. 

Forrás:

https://www.healyourlife.com/how-crystals-work-the-science-of-crystal-healing

A mai mechanisztikus, materialista tudományos gondolkodás egyik fő megteremtőjének René Descartes 17. századi francia filozófust tekintik.  Descartes külön választotta egymástól a filozófiájábann a testet az anyagi világ részeként (res extensa), és a lelket, szellemet, értelmet (res cogitans). A testre úgy tekintett, hogy az leírható tudományos módszerekkel. Maga a mechanika szó  egyik jelentése is mozgó szerkezet. Így az életfunkciók és az idegrendszer, stb. megfoghatóak tisztán materialista módon számára.

A lélek, a szellem viszont szerinte, habár létezik, nem lehet a tudomány tárgya, így azt teljesen a vallás körébe utalta át. A test, res extensa lévén, amely térben és időben megfogható, teljesen különálló a res cogitans minőségű szellemtől, vagy tudattól, amely immateriális. Ilyen értelemben a halál nem más, mint a test, vagyis az “emberi gépezet” elmúlása. 

Ugyanakkor maga Descartes is végül próbálkozott azzal is, hogy megragadja a kapcsolatot a test és az ember szellemi dimenziója között. Így arra a megállapításra jutott, hogy a test és lélek a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ennélfogva dualista felfogásként jellemzik  az elképzelését.

Mindazonáltal Descartes utat nyitott a filozófiájával a teljesen materialista mechanisztikus emberfelfogás képviselőinek, akik a tudati, gondolati, érzelmi működéseket is tisztán kémiai, fizikai működésekre vezetik vissza. Ők teljesen kizárják az örökkévaló és transzcendens lélek és szellem, és vele együtt Isten létezését is emberi létezésből.

A francia filozófus azonban egyáltalán nem vitatta Isten létezését. A felfogásában Isten a teremtő, tökéletes, végtelen, örökkévaló és mindenható. Sőt még maga a rex estensa is neki köszönhetően létezik Descartes világképe szerint.

Forrás:

https://www.studenti.it/cartesio-vita-filosofia-pensiero.html

Napjainkban egyre többen fordulnak a keleti tanítások felé, mivel a nyugati filozófia, vallási rendszerek és pszichológia nem segítenek megoldani a lelki problémáikat. De mi is lehet az, ami megérinti őket a keleti spirituális gondolkodásban?

A hindu filozófia egyik sarkalatos pontja például az, hogy eredetileg lelkek, szellemek vagyunk, és nem az anyagi test. Ez még igazából a keresztény tanításokban is benne van. De az indiai tanítások szerint  a lélek eredetileg lényegében szabad, korlátlan, tiszta, szent és tökéletes. Ezt az eredeti tökéletes állapota az anyagi világgal való kapcsolata miatt homályosul el a testi létezése során.

Ennek az eredeti állapotnak a felismerése már önmagában is egy valóságos felszabadulás. Az öntisztelet és önértékelés olyan dimenziói felé nyitja meg az utat, amely a hagyományos nyugati vallási világból teljesen hiányzik. 

A következő nagy felszabadulás pedig az, hogy több modren indiai iskola szerint ezt az állapotot a jóga, és elsősorban a tudati jóga által a fizikai testben is meg lehet valósítani. Az önvaló, az igazi én ismerete így megnyitja az utat a valódi lelki fejlődés irányába.

Forrás:

http://www.gitananda.org/hinduism/swami-vivekananda-on-hinduism-part-i.html

Napjainkban a nyugati országokban is népszerűvé vált  jógának és ajurvédának, és a kínai harcművészeteknek és tradicionális gyógyításnak köszönhetően széles körökben ismertté vált a prána és a chi fogalma. Ezeket életerőnek és vitális energiának is szokták nevezni.

Az életerő fogalma egykor a nyugati kultúrában, filozófiában  és orvoslásban is központi szerepet töltött be. Mára az ún. vitalista gondolkodást látszólag már teljesen kiszorította a mechanisztikus felfogás. De a természetes gyógymódok és keleti tanítások napjainkban tapasztalható reneszánsza újból ráirányította a figyelmet a vitális energia kérdésére. 

Egészen a görög filozófiától kezdve végigkíséri a nyugati tudományos gondolkodást a vitalista és a mechanisztikus gondolkodás vitája. A mechanisztikusok számára a biológia, az élet leírható tisztán fizikai és kémiai fogalma fogalmakkal, míg a vitalisták számára ez nem így van. Számukra az élet forrása végső soron egy természetfeletti életerő. Ez a vitális  energia nélkül nem működik a testünk, a benne zajló kémiai és fizikai folyamatok is megszűnnek. 

Ezt az életerőt azonban eddig még nem tudták a vitalista tudósok olyan eszközökkel bizonyítani, mint a mechanisztikus felfogású társaik a saját nézeteiket, így ez utóbbi irányzat lett a nyugati tudományban a mérvadó. Mindazonáltal mindig újra visszatér az a probléma, hogy  a mechanisztikus bizonyítások sem adják vissza az életjelenségeket a maguk teljességében. 

A jógázókat, meditálókat és a harcművészek gyakorlóit minden tudományos vitán túl a mindennapos megtapasztalásaik vezetik az életerővel való munkájukban. Így nekik nincsen szükségük annak a létezésének a bizonyításához a nyugati tudomány módszereire. De mindenképpen érdekesek a nyugati filozófia és tudomány életerőre vonatkozó megállapításai is annak a jobb megismeréséhez. 

Forrás:

https://www.cosediscienza.it/biologia-problematica-attuale

A prána szanszkrit eredetű szó, és két részből áll. A “na” mozgást jelent, míg a “pra” előtag azt jelenti, hogy állandó. Így a prána szó jelentése az, hogy “állandó mozgás”. Ez a mozgás a fogantatáskor elkezdődik. A prána az eredeti életerő. 

Az életerő fogalma nagyon ismert volt a nyugati orvoslásban egészen a modern korig. Ekkor a mechanisztikus felfogás teljesen háttérbe szorította azt a mi kultúránkban. De a vita valójában egészen a napjainkig tart a tudósok között a témában. A vitalisták szerint létezik egy kémiai és fizikai folyamatokon túli tényező, amely nélkül nincsen élet, és ezt nevezik életerőnek, vagy vitális erőnek.

Hiába próbálta meg a vitális erő tudását száműzni a nyugati tudósok nagy része az akadémikus orvoslásból, a jelek szerint nagy igény van az ismeretére a jólétünk érdekében. Ezt jelzi az is, hogy egyre népszerűbb a jóga, és egyéb keleti tanítások és technikák a nyugati világban az utóbbi évtizedekben. Valamint a meditáció is a reneszánszát éli. Ezek mindegyikében központi szerepet tölt be az életerő megismerése, fejlesztése és "karbantartása".

Az emberi testben az indiai tanítások szerint két fő energia, erő van, a prána shakti és a manasz shakti. A prána shakti a mozgásért, a dinamizmusért, míg a manasz shakti a mentális energiáért a felelős. A shakti szanszkrit szó maga erőt jelent, vagy energiát. 

A modern fiziológia is kétféle idegrendszert ír le, az egyik a motorikus, míg a másik a kognitív rendszer. Ez a kétféle rendszer minden szervben jelen van. Hasonló módon táplálja minden szervünket mindkét energia, a prána shakti és a manasz shakti az ősi indiai “anatómia” szerint.

Forrás:

https://www.centrodharmayoga.it/prana-significato/