A mai mechanisztikus, materialista tudományos gondolkodás egyik fő megteremtőjének René Descartes 17. századi francia filozófust tekintik. Descartes külön választotta egymástól a filozófiájábann a testet az anyagi világ részeként (res extensa), és a lelket, szellemet, értelmet (res cogitans). A testre úgy tekintett, hogy az leírható tudományos módszerekkel. Maga a mechanika szó egyik jelentése is mozgó szerkezet. Így az életfunkciók és az idegrendszer, stb. megfoghatóak tisztán materialista módon számára.
A lélek, a szellem viszont szerinte, habár létezik, nem lehet a tudomány tárgya, így azt teljesen a vallás körébe utalta át. A test, res extensa lévén, amely térben és időben megfogható, teljesen különálló a res cogitans minőségű szellemtől, vagy tudattól, amely immateriális. Ilyen értelemben a halál nem más, mint a test, vagyis az “emberi gépezet” elmúlása.
Ugyanakkor maga Descartes is végül próbálkozott azzal is, hogy megragadja a kapcsolatot a test és az ember szellemi dimenziója között. Így arra a megállapításra jutott, hogy a test és lélek a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ennélfogva dualista felfogásként jellemzik az elképzelését.
Mindazonáltal Descartes utat nyitott a filozófiájával a teljesen materialista mechanisztikus emberfelfogás képviselőinek, akik a tudati, gondolati, érzelmi működéseket is tisztán kémiai, fizikai működésekre vezetik vissza. Ők teljesen kizárják az örökkévaló és transzcendens lélek és szellem, és vele együtt Isten létezését is emberi létezésből.
A francia filozófus azonban egyáltalán nem vitatta Isten létezését. A felfogásában Isten a teremtő, tökéletes, végtelen, örökkévaló és mindenható. Sőt még maga a rex estensa is neki köszönhetően létezik Descartes világképe szerint.
Forrás:
https://www.studenti.it/cartesio-vita-filosofia-pensiero.html
Utolsó kommentek