Napjainkban a nyugati országokban is népszerűvé vált  jógának és ajurvédának, és a kínai harcművészeteknek és tradicionális gyógyításnak köszönhetően széles körökben ismertté vált a prána és a chi fogalma. Ezeket életerőnek és vitális energiának is szokták nevezni.

Az életerő fogalma egykor a nyugati kultúrában, filozófiában  és orvoslásban is központi szerepet töltött be. Mára az ún. vitalista gondolkodást látszólag már teljesen kiszorította a mechanisztikus felfogás. De a természetes gyógymódok és keleti tanítások napjainkban tapasztalható reneszánsza újból ráirányította a figyelmet a vitális energia kérdésére. 

Egészen a görög filozófiától kezdve végigkíséri a nyugati tudományos gondolkodást a vitalista és a mechanisztikus gondolkodás vitája. A mechanisztikusok számára a biológia, az élet leírható tisztán fizikai és kémiai fogalma fogalmakkal, míg a vitalisták számára ez nem így van. Számukra az élet forrása végső soron egy természetfeletti életerő. Ez a vitális  energia nélkül nem működik a testünk, a benne zajló kémiai és fizikai folyamatok is megszűnnek. 

Ezt az életerőt azonban eddig még nem tudták a vitalista tudósok olyan eszközökkel bizonyítani, mint a mechanisztikus felfogású társaik a saját nézeteiket, így ez utóbbi irányzat lett a nyugati tudományban a mérvadó. Mindazonáltal mindig újra visszatér az a probléma, hogy  a mechanisztikus bizonyítások sem adják vissza az életjelenségeket a maguk teljességében. 

A jógázókat, meditálókat és a harcművészek gyakorlóit minden tudományos vitán túl a mindennapos megtapasztalásaik vezetik az életerővel való munkájukban. Így nekik nincsen szükségük annak a létezésének a bizonyításához a nyugati tudomány módszereire. De mindenképpen érdekesek a nyugati filozófia és tudomány életerőre vonatkozó megállapításai is annak a jobb megismeréséhez. 

Forrás:

https://www.cosediscienza.it/biologia-problematica-attuale