A természetben több olyan alapvető formát találhatunk, amelyek meghatározzák a teremtmények felépítését a legkisebbektől a legnagyobbakig.  Ezek a szakrális geometria formák a teremtés nyelvezete. Az ősi kultúrákban felismerték, hogy bizonyos geometria formák és mintázatok univerzálisak, és az építészetben is ezeket az elveket alkalmazták.

Az egyik ilyen forma a kör, amely valójában a gömb kétdimenziós vetülete. Maga gömb az egység,  a teljesség és az integritás jelképe. Az atomok, a sejtek, a magok és a bolygók is mind gömb alakúak. A gömbnek minden pontja hasonló értékű, és mindegyik egyenlő távolságban helyezkedik el a középpontjától, amelyből ered.

A kör és a gömb középpontjában is ott a pont, amely végtelen, és minden formát magában hordoz. A pont túl van a téren és az időn, és minden belőle ered. A legnyilvánvalóbb módon a kör és a gömb esetében jelenik meg forráspontként, miközben minden más szabályos geometria forma is beleilleszkedik a körbe, illetve a gömbbe.   

A kör egyben a Nap szimbóluma is.  A kör közepén egy ponttal az asztrológiában a Nap jelképe, de ugyanezt a formáját használták az egyiptomiak is az írásrendszerükben a Nap jelölésére, amely egyben Rá napistent is  jelentette. 

A napkereszt, amely egy kör egy egyenlő szárú kereszttel benne, az egyik legősibb jelkép, és a pogány népek napszimbólumként használták. A szimbólum négy része a négy évszakot is jelöli, valamint az ellentétes polaritások egységét. A dupla napkereszt Jézus jelképe Megváltóként.

A mi nyugati kultúrában hírhedtté vált szvasztika is napszimbólum, amelyet ősidők óta használnak a hinduizmusban, a buddhizmusban és dzsainizmusban. A szvasztika középpontja a teremtő isteni elv jelképe. Míg maga  négy részre osztott kör a világciklus négy korát jelképezi, amely folyton ismétlődik.  

A lélek maga is egy pont, szanszkritül bindu, amely szellemi napként ragyog, amikor tiszta.