szpirit

A természetben több olyan alapvető formát találhatunk, amelyek meghatározzák a teremtmények felépítését a legkisebbektől a legnagyobbakig.  Ezek a szakrális geometria formák a teremtés nyelvezete. Az ősi kultúrákban felismerték, hogy bizonyos geometria formák és mintázatok univerzálisak, és az építészetben is ezeket az elveket alkalmazták.

Az egyik ilyen forma a kör, amely valójában a gömb kétdimenziós vetülete. Maga gömb az egység,  a teljesség és az integritás jelképe. Az atomok, a sejtek, a magok és a bolygók is mind gömb alakúak. A gömbnek minden pontja hasonló értékű, és mindegyik egyenlő távolságban helyezkedik el a középpontjától, amelyből ered.

A kör és a gömb középpontjában is ott a pont, amely végtelen, és minden formát magában hordoz. A pont túl van a téren és az időn, és minden belőle ered. A legnyilvánvalóbb módon a kör és a gömb esetében jelenik meg forráspontként, miközben minden más szabályos geometria forma is beleilleszkedik a körbe, illetve a gömbbe.   

A kör egyben a Nap szimbóluma is.  A kör közepén egy ponttal az asztrológiában a Nap jelképe, de ugyanezt a formáját használták az egyiptomiak is az írásrendszerükben a Nap jelölésére, amely egyben Rá napistent is  jelentette. 

A napkereszt, amely egy kör egy egyenlő szárú kereszttel benne, az egyik legősibb jelkép, és a pogány népek napszimbólumként használták. A szimbólum négy része a négy évszakot is jelöli, valamint az ellentétes polaritások egységét. A dupla napkereszt Jézus jelképe Megváltóként.

A mi nyugati kultúrában hírhedtté vált szvasztika is napszimbólum, amelyet ősidők óta használnak a hinduizmusban, a buddhizmusban és dzsainizmusban. A szvasztika középpontja a teremtő isteni elv jelképe. Míg maga  négy részre osztott kör a világciklus négy korát jelképezi, amely folyton ismétlődik.  

A lélek maga is egy pont, szanszkritül bindu, amely szellemi napként ragyog, amikor tiszta. 

Pszichológia kísérletek bizonyítják a geometriai formák és az érzéseink kapcsolatát. A gömbölyded és köríves formák kellemes érzéseket váltanak ki, míg a szögletes és szúrós formákhoz negatív érzelmek kapcsolódnak.

Az első ilyen jellegű pszichológia felmérést 1921-ben készítette egy svéd pszichológus, Helge Lundoln. A kísérleti alanyok azt a feladatot kapták, hogy rajzoljanak vonalakat érzelmeket jelentő szavak mellé. A szögletes vonalak olyan érzések mellé kerültek, mint kemény, durva és kegyetlen, míg a kedves, nyugodt és szelíd szavak mellé a résztvevők ívelt vonalakat rajzoltak.

A nyomdászat területén is készült hasonló célú felmérés. Egy 1968-as tanulmányban Albert Kastl and Irvin Child pszichológusok kifejtették, hogy az ívelt formájú betű karakterek olyan pozitív érzelmeket váltanak ki, mint vidám, ragyogó, mesés és szárnyaló. 

Egy 2006-os kísérlet is, amelynek során a pszichológusok különböző formájú mindennap használati tárgyakat mutattak résztvevőknek, hasonló eredményekre vezetett. A résztvevők sokkal inkább az köríves formájú tárgyakat részesítették előnyben. 

A tudósok további kísérleteket is végeztek MRI segítségével a jelenség jobb megértése végett. Ezek során fény derült arra, hogy az éles szögletű  formák sokkal erőteljesebb ingert váltottak ki az amigdala területén, mint a kör alakúak. Az amigdalához elsődlegesen olyan érzelmi ingerek tartoznak, mint a félelem, szorongás és agresszió.

John Ruskin angol művészeti kritikus szerint a kör formához olyan tulajdonságok kapcsolhatóak, mint a végtelen, egység, nyugalom, szimmetria, egység, tisztaság és mértékletesség. 

A mai korban a meditáció a keleti tanítások nyomán lett népszerű a nyugati kultúrában. Pedig már az ókori görögök is “meditáltak”. Maga a meditáció szó latin eredetű, de ők is a görög filozófusoktól vették át a fogalmat. 

A görög “meléte” főnév az alapja, amely szó szerint azt jelenti “törődés”, “figyelem”, gyakorlás”. Az igei változata pedig a “méletáo”, amely jelentése “foglalkozik valamivel”, “törődik valamivel”, “gondja van valamire”.  Az ókori rómaiak a “meditatio” elnevezéssel fordították le a görög “méletáo” szót. A “med” tő szerepel a latin “medicare” szóban is, amely gyógyítást jelent, így szemantikailag a meditáció kapcsolatban van a gyógyulással is.

De mit is jelentett a görögöknél a meditáció? Már Szókratész is azt tanította a tanítványainak, hogy “ismerd meg önmagadat”. Ez a felirat szerepelt a ókori görög delhi templom homlokzatán is. A filozófus számára ez a “megismerés” az alapja annak, hogy jól tudjunk törődni magunkkal, ez pedig az egészség forrása is. Így Szókratész azt tanította a követőinek, hogy figyeljenek magukra, hogy milyen étel, milyen ital, és milyen testgyakorlás tesz jót a testüknek. 

Az ókori görögök idejében a filozófia valójában gyakorlatot is jelentett, nem csupán elmélkedést. A filozófia eredeti jelentése a “tudás, bölcsesség szeretete”, és ez magában foglalta a felismerések, vagyis a tudás megvalósítását is. A tudás, megismerés  valódi forrása Szókratész számára a lélek volt. Az ókori görögöknél így egységben volt a lélek, a szellem és test, a megismerés és a megvalósítás.

A sors különös útja az, hogy a meditáció habár az európai kultúrában is létezett, valahogy homályba merült, és a keleti tanítások révén kezdjük el azt újból felfedezni. Valójában már az ókorban is volt a kapcsolat India és Görögország között a szellemi tudás és tanítások szintjén is, ezért is vannak közös elemek a két gondolkodásban. A kereskedelmi utak révén az eszmék is eljutottak egyik rigióból a másikba..

A  meditáció, a "figyelem" és a "törődés" valójában azt jelenti, hogy egységben vagyunk a logosz, a természet törvényeivel, hozzáférünk a lelkünkhöz. Ez a testi és lelki egészség alapja.

Forrás:

http://www.farmalibri.it/menu/la-pratica/prat2/80-meditazione-un-equivoco.html