szpirit

A jantrák szakrális geometria formák, és nagyon fontos szerepet töltenek be az indiai kultúrában. A jantra szó szanszkrit eredetű, és két részből tevődik össze. A “jam” “eszközt”, vagy “támaszt” jelent, míg a “tra” a “trana” szóból ered, amely jelentése az, hogy “felszabadítani a kötésből”. A jantra egy eszköz, amely segíti a meditációt és a spirituális értelemben vett megszabadulást. Több száznyi jantra létezik, amelyek istenségek, alapelvek és bolygók jelképei.

 Az egyik legfőbb jantra a shri jantra. A shri jantra középső része 9 speciális módon egymásba illeszkedő háromszögből áll, amelyet két sor kör alakú lótuszvirág gyűrű vesz körül. Majd kívülről az egészet az ábra egy négyzetbe övezi. A négyzet a védikus szakrális geometriában a föld-elem jelképe.

A shri jantrát a jantrák királynőjének tekintik.  A nagy istenanya szimbóluma, az energia, az erő és a kreativitás forrása. Egyszerre jelenti az univerzumot, és az istennő testét a női teremtő erő princípiumaként. A jantra közepén elhelyezkedő pont pedig a tiszta tudatosságot, a létezés eredeti állapotát jelképezi. 

A shri jantra formája a modern tudomány érdeklődését is felkeltette, és vannak, akik szerint magának a vákuumnak, vagy éternek a geometriai alapszerkezete.

A természetben több olyan alapvető formát találhatunk, amelyek meghatározzák a teremtmények felépítését a legkisebbektől a legnagyobbakig.  Ezek a szakrális geometria formák a teremtés nyelvezete. Az ősi kultúrákban felismerték, hogy bizonyos geometria formák és mintázatok univerzálisak, és az építészetben is ezeket az elveket alkalmazták.

Az egyik ilyen forma a kör, amely valójában a gömb kétdimenziós vetülete. Maga gömb az egység,  a teljesség és az integritás jelképe. Az atomok, a sejtek, a magok és a bolygók is mind gömb alakúak. A gömbnek minden pontja hasonló értékű, és mindegyik egyenlő távolságban helyezkedik el a középpontjától, amelyből ered.

A kör és a gömb középpontjában is ott a pont, amely végtelen, és minden formát magában hordoz. A pont túl van a téren és az időn, és minden belőle ered. A legnyilvánvalóbb módon a kör és a gömb esetében jelenik meg forráspontként, miközben minden más szabályos geometria forma is beleilleszkedik a körbe, illetve a gömbbe.   

A kör egyben a Nap szimbóluma is.  A kör közepén egy ponttal az asztrológiában a Nap jelképe, de ugyanezt a formáját használták az egyiptomiak is az írásrendszerükben a Nap jelölésére, amely egyben Rá napistent is  jelentette. 

A napkereszt, amely egy kör egy egyenlő szárú kereszttel benne, az egyik legősibb jelkép, és a pogány népek napszimbólumként használták. A szimbólum négy része a négy évszakot is jelöli, valamint az ellentétes polaritások egységét. A dupla napkereszt Jézus jelképe Megváltóként.

A mi nyugati kultúrában hírhedtté vált szvasztika is napszimbólum, amelyet ősidők óta használnak a hinduizmusban, a buddhizmusban és dzsainizmusban. A szvasztika középpontja a teremtő isteni elv jelképe. Míg maga  négy részre osztott kör a világciklus négy korát jelképezi, amely folyton ismétlődik.  

A lélek maga is egy pont, szanszkritül bindu, amely szellemi napként ragyog, amikor tiszta. 

A kimatika annak a tudománya, hogy a hangot hogyan lehet megjeleníteni geometriai formában. Maga a szó Hans Jenny (1904-1972) svájci orvostól származik, aki ennek a területnek az egyik nagy felfedezője. A kimatika elnevezés a görög “kuma” szóból ered, ami azt jelenti, hogy “alatt”, illetve “hullám”. 

Ernst Chladni (1756-1827) német zenész tekintik a kinetika egyik első előfutárának. Chladni egy nagyon egyszerű eszköz segítségével alakította át a hangokat geometriai formákká. Egy üveglapra homokot helyezett, majd a szélén hegedűvonóval különböző rezgéseket hozott létre. A különböző “hangok” különböző geometria formába rendezték az üveglapon a homokot. Ezeket Chladni-ábráknak nevezik.

1985-ben Margeret Waths Huber talált ki egy eszközt énekhangok geometriai megjelenítésére. Egy fából készült csőbe énekelt, amelyhez egy speciális rezgő kamrát kapcsolt. Így nagyon különleges, olykor mandalákhoz hasonló formák jelentek meg, amelyeket ő “hangábráknak” nevezett el.  (Lásd: fenti kép) 

Ma már számítógépes technika segítségével tudnak teljes zenei számokat geometriai formában megjeleníteni.  A kimatika egyik ilyen nagyszerű alkotása Beethoven “Holdfény szonátája" geometriai transzformációját mutatja. Csodálatos rezgő mandala jellegű mintázatok sorozata jelenik meg egymás után  harmonikus ütemben váltva egymást. 

A modern fizika szerint minden rezgés az univerzumban. Ha a hangrezgésre igaz az, hogy egyben geometriai forma is, akkor ez minden más rezgésre is igaz lehet. Vagyis minden geometriai formákból épül fel az univerzumban,  a fény , a tér, a gondolatok, az érzelmek, az atomok, a molekulák, a sejtek, és így tovább.

Az Univerzumban minden az Élet Virága sémája alapján jön létre. Testünk minden sejtjének és minden molekulájának az alapja is ez a geometriai struktúra. Olyan mint egy holografikus séma, amely minden formájában megtalálható az atomoktól kezdve a galaxisokig.

Az Élet Virága sok egybevágó körből áll, amelyek aztán egy hatszöget adnak ki. A központi kör köré először hat kört kell rajzolni, úgy hogy azok a középpontjában találkozzanak. Így létrejön az első “hatszirmú virág”. Majd addig kell ilyen formában folytatni a körök rajzolását, amíg létre nem jön az a hatszögű forma, amelyben minden virág teljes. 

Ebben a videón jól látható az Élet Virága létrehozása:

https://www.youtube.com/watch?v=KMT0cIyH_vs

Az Élet Virága szerkezetébe minden szakrális, vagyis tiszta, szabályos geometriai forma beilleszthető, a platóni testek is. Ezek a görög filozófia szerint az univerzum alapvető építőkövei. A sejtosztódás is az Élet Virága sémáját követi. Az Élet Virága a teremtés és az élet harmonikus formája az Univerzumban.

Forrás:

https://www.visioneolistica.it/fiore-della-vita/

A szakrális geometria az ősi tanítások napjainkban egyik jócskán elfelejtett, de igen csodálatos része. Az ókorban még nem váltak egymástól külön a tudományágak, hanem egységben szemlélték a világot. A mai európai kultúránk egyik alapja a görög filozófia, és ebben is jól megfért egymással egyenesen még a geometria és a pszichológia is.

A pitagoreusok és Platón szerint az univerzum és a testünk is az öt szabályos geometriai testből épül fel. Ezekhez a testekhez Platón a "Timaiosz" c. művében egy-egy elemet is kapcsol, amelyekhez az ókori kultúrától kezdve napjainkig érzelmi minőségek is társulnak.

Napjainkra az ókori görögök eme felismerése jórészt már csak az ezotéria területén maradt meg, mivel a mai  akadémikus mechanisztikus tudományos felfogás csupán azt hajlandó elfogadni a világból, ami leírható matematiakai, fizikai és kémiai képletekkel.

Az utóbbi évtizedekben megjelent éterfizikai irányzat azonban újból elkezdte vizsgálni a platóni öt test szerepét az univerzum felépítésében. Továbbá a neves amerikai atomfizikus Dr. Robert J. Moon szerint  minden atom tartalmazza a platóni testek geometriáját.

A tetraéder a tűz-elemnek felel meg, a kocka (hexaéder) a föld-elemnek, az oktaéder a levegő-elemnek, az ikozaéder a víz-elemnek, míg a dodekaéder az egész Univerzumnak. Ez az összes többi elemet is tartalmazza. Utóbbi Arisztotelész szerint valójában az éter-elem.

Mindegyik platóni test beírható gömbbe, és mindegyik egymásba is illeszkedik, valamint az élet virága szakrális geometriai alapmintázátba is. Platón szerint a tökéletességet jelentik ezek a testek, és csak az ideák tiszta világában manifesztálódnak a maguk teljességében.

A testünket is ezek a formák építik fel, mint egy csodálatos, a fizikai szemeink számára láthatatlan "élő mandala-szerkezetként". Így csupán a szemlélésük is pozitív információkat küld a szervezetünknek, és harmonizálja annak alapvető geometriai formáit.

A föld-elemhez a stabilitás kapcsolódik, míg a víz-elemhez a mozgást, az áramlást, a szabad önkifejezést és a kreativitást kapcsolják. A tűz-elem az egyéni életerő, a melegség, az öröm és az elfogadás szimbóluma. A levegő-elemhez a szeretetet, az együttérzést társítják, míg az éter-elem egységet teremt az univerzummal.