szpirit

A mai mechanisztikus, materialista tudományos gondolkodás egyik fő megteremtőjének René Descartes 17. századi francia filozófust tekintik.  Descartes külön választotta egymástól a filozófiájábann a testet az anyagi világ részeként (res extensa), és a lelket, szellemet, értelmet (res cogitans). A testre úgy tekintett, hogy az leírható tudományos módszerekkel. Maga a mechanika szó  egyik jelentése is mozgó szerkezet. Így az életfunkciók és az idegrendszer, stb. megfoghatóak tisztán materialista módon számára.

A lélek, a szellem viszont szerinte, habár létezik, nem lehet a tudomány tárgya, így azt teljesen a vallás körébe utalta át. A test, res extensa lévén, amely térben és időben megfogható, teljesen különálló a res cogitans minőségű szellemtől, vagy tudattól, amely immateriális. Ilyen értelemben a halál nem más, mint a test, vagyis az “emberi gépezet” elmúlása. 

Ugyanakkor maga Descartes is végül próbálkozott azzal is, hogy megragadja a kapcsolatot a test és az ember szellemi dimenziója között. Így arra a megállapításra jutott, hogy a test és lélek a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ennélfogva dualista felfogásként jellemzik  az elképzelését.

Mindazonáltal Descartes utat nyitott a filozófiájával a teljesen materialista mechanisztikus emberfelfogás képviselőinek, akik a tudati, gondolati, érzelmi működéseket is tisztán kémiai, fizikai működésekre vezetik vissza. Ők teljesen kizárják az örökkévaló és transzcendens lélek és szellem, és vele együtt Isten létezését is emberi létezésből.

A francia filozófus azonban egyáltalán nem vitatta Isten létezését. A felfogásában Isten a teremtő, tökéletes, végtelen, örökkévaló és mindenható. Sőt még maga a rex estensa is neki köszönhetően létezik Descartes világképe szerint.

Forrás:

https://www.studenti.it/cartesio-vita-filosofia-pensiero.html

Napjainkban egyre többen fordulnak a keleti tanítások felé, mivel a nyugati filozófia, vallási rendszerek és pszichológia nem segítenek megoldani a lelki problémáikat. De mi is lehet az, ami megérinti őket a keleti spirituális gondolkodásban?

A hindu filozófia egyik sarkalatos pontja például az, hogy eredetileg lelkek, szellemek vagyunk, és nem az anyagi test. Ez még igazából a keresztény tanításokban is benne van. De az indiai tanítások szerint  a lélek eredetileg lényegében szabad, korlátlan, tiszta, szent és tökéletes. Ezt az eredeti tökéletes állapota az anyagi világgal való kapcsolata miatt homályosul el a testi létezése során.

Ennek az eredeti állapotnak a felismerése már önmagában is egy valóságos felszabadulás. Az öntisztelet és önértékelés olyan dimenziói felé nyitja meg az utat, amely a hagyományos nyugati vallási világból teljesen hiányzik. 

A következő nagy felszabadulás pedig az, hogy több modren indiai iskola szerint ezt az állapotot a jóga, és elsősorban a tudati jóga által a fizikai testben is meg lehet valósítani. Az önvaló, az igazi én ismerete így megnyitja az utat a valódi lelki fejlődés irányába.

Forrás:

http://www.gitananda.org/hinduism/swami-vivekananda-on-hinduism-part-i.html

A mai korban a meditáció a keleti tanítások nyomán lett népszerű a nyugati kultúrában. Pedig már az ókori görögök is “meditáltak”. Maga a meditáció szó latin eredetű, de ők is a görög filozófusoktól vették át a fogalmat. 

A görög “meléte” főnév az alapja, amely szó szerint azt jelenti “törődés”, “figyelem”, gyakorlás”. Az igei változata pedig a “méletáo”, amely jelentése “foglalkozik valamivel”, “törődik valamivel”, “gondja van valamire”.  Az ókori rómaiak a “meditatio” elnevezéssel fordították le a görög “méletáo” szót. A “med” tő szerepel a latin “medicare” szóban is, amely gyógyítást jelent, így szemantikailag a meditáció kapcsolatban van a gyógyulással is.

De mit is jelentett a görögöknél a meditáció? Már Szókratész is azt tanította a tanítványainak, hogy “ismerd meg önmagadat”. Ez a felirat szerepelt a ókori görög delhi templom homlokzatán is. A filozófus számára ez a “megismerés” az alapja annak, hogy jól tudjunk törődni magunkkal, ez pedig az egészség forrása is. Így Szókratész azt tanította a követőinek, hogy figyeljenek magukra, hogy milyen étel, milyen ital, és milyen testgyakorlás tesz jót a testüknek. 

Az ókori görögök idejében a filozófia valójában gyakorlatot is jelentett, nem csupán elmélkedést. A filozófia eredeti jelentése a “tudás, bölcsesség szeretete”, és ez magában foglalta a felismerések, vagyis a tudás megvalósítását is. A tudás, megismerés  valódi forrása Szókratész számára a lélek volt. Az ókori görögöknél így egységben volt a lélek, a szellem és test, a megismerés és a megvalósítás.

A sors különös útja az, hogy a meditáció habár az európai kultúrában is létezett, valahogy homályba merült, és a keleti tanítások révén kezdjük el azt újból felfedezni. Valójában már az ókorban is volt a kapcsolat India és Görögország között a szellemi tudás és tanítások szintjén is, ezért is vannak közös elemek a két gondolkodásban. A kereskedelmi utak révén az eszmék is eljutottak egyik rigióból a másikba..

A  meditáció, a "figyelem" és a "törődés" valójában azt jelenti, hogy egységben vagyunk a logosz, a természet törvényeivel, hozzáférünk a lelkünkhöz. Ez a testi és lelki egészség alapja.

Forrás:

http://www.farmalibri.it/menu/la-pratica/prat2/80-meditazione-un-equivoco.html

A jóga szó a szanszkrit “jug” szótőből származik, amely alapvetően azt jelenti, hogy egyesíteni, összekötni. De olyan értelemben is használják, hogy a figyelmet valami felé irányítani, koncentrálni. Magára ölthet teljesen hétköznapi gyakorlatias jelentést is, de az elvont, filozófiai, spirituális használata napjainkban a legismertebb.

A jógának sokféle típusa létezik az ászánák, a testtartások fizikai gyakorlataitól kezdve egészen a tisztán tudati formájáig. A jóga egyik célja a test, szellem, elme és lélek közötti egység, harmonikus kapcsolat megteremtése. De végső célja hagyományosan maga a megszabadulás állapotának az elérése, valamint az egyesülés a Paramátmával, a Legfelső Lélekkel.

Az indiai vallási és filozófiai gondolkodásban központi szerepet tölt be a Paramátmá kapcsolata a dzsívátmával, vagyis a megtestesült egyéni lélekkel. Maga az “átmá” szó lelket jelent.  A klasszikus indiai tanítások szerint a dzsívátmá a Paramátmá része, és végül a Nirvánába visszatérve az egyéni lélek el is merül a Legfelső Lélekben.

A Brahma Kumaris  indiai szellemi azt tanítja, hogy az egyéni lelkek is örökkévalóak, és a Nirvánában, a lelkek hazájában, ahol test nélkül “alszanak” sem szűnnek meg, csupán egy hullámhosszra kerülnek a Paramátmával. Talán ezt az állapotot élték meg a régi nagy jógik úgy, hogy eggyé is válnak a Legfelső Lélekkel, és el is merülnek, mintegy megszűnnek benne.

Itt a fizikai világban is meg lehet tapasztalni a kapcsolatot a Paramátmával  tudati szinten. Ehhez lélektudatossá kell válni, vagyis azt kell tudatosítani, hogy lelkek vagyunk, binduk, fénycsillagok, nem test. A lélek rendelkezik testtel, és nem fordítva.

Lélektudatos állapotban létrejön a Legfelső Lélekkel egy tudati fénykapcsolat, ami isteni minőségekkel tölti fel a lelket, békével, szeretettel, boldogsággal, és így tovább. Ezek az energiák aztán automatikusan a testbe is tovább áramlanak, így a lélek és a test is felfrissül ebben a szellemi jógában.  

Forrás:

http://www.amyco.it/index.php?option=com_content&view=article&id=17&Itemid=137