szpirit

A jantrák szakrális geometria formák, és nagyon fontos szerepet töltenek be az indiai kultúrában. A jantra szó szanszkrit eredetű, és két részből tevődik össze. A “jam” “eszközt”, vagy “támaszt” jelent, míg a “tra” a “trana” szóból ered, amely jelentése az, hogy “felszabadítani a kötésből”. A jantra egy eszköz, amely segíti a meditációt és a spirituális értelemben vett megszabadulást. Több száznyi jantra létezik, amelyek istenségek, alapelvek és bolygók jelképei.

 Az egyik legfőbb jantra a shri jantra. A shri jantra középső része 9 speciális módon egymásba illeszkedő háromszögből áll, amelyet két sor kör alakú lótuszvirág gyűrű vesz körül. Majd kívülről az egészet az ábra egy négyzetbe övezi. A négyzet a védikus szakrális geometriában a föld-elem jelképe.

A shri jantrát a jantrák királynőjének tekintik.  A nagy istenanya szimbóluma, az energia, az erő és a kreativitás forrása. Egyszerre jelenti az univerzumot, és az istennő testét a női teremtő erő princípiumaként. A jantra közepén elhelyezkedő pont pedig a tiszta tudatosságot, a létezés eredeti állapotát jelképezi. 

A shri jantra formája a modern tudomány érdeklődését is felkeltette, és vannak, akik szerint magának a vákuumnak, vagy éternek a geometriai alapszerkezete.

A mai mechanisztikus, materialista tudományos gondolkodás egyik fő megteremtőjének René Descartes 17. századi francia filozófust tekintik.  Descartes külön választotta egymástól a filozófiájábann a testet az anyagi világ részeként (res extensa), és a lelket, szellemet, értelmet (res cogitans). A testre úgy tekintett, hogy az leírható tudományos módszerekkel. Maga a mechanika szó  egyik jelentése is mozgó szerkezet. Így az életfunkciók és az idegrendszer, stb. megfoghatóak tisztán materialista módon számára.

A lélek, a szellem viszont szerinte, habár létezik, nem lehet a tudomány tárgya, így azt teljesen a vallás körébe utalta át. A test, res extensa lévén, amely térben és időben megfogható, teljesen különálló a res cogitans minőségű szellemtől, vagy tudattól, amely immateriális. Ilyen értelemben a halál nem más, mint a test, vagyis az “emberi gépezet” elmúlása. 

Ugyanakkor maga Descartes is végül próbálkozott azzal is, hogy megragadja a kapcsolatot a test és az ember szellemi dimenziója között. Így arra a megállapításra jutott, hogy a test és lélek a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ennélfogva dualista felfogásként jellemzik  az elképzelését.

Mindazonáltal Descartes utat nyitott a filozófiájával a teljesen materialista mechanisztikus emberfelfogás képviselőinek, akik a tudati, gondolati, érzelmi működéseket is tisztán kémiai, fizikai működésekre vezetik vissza. Ők teljesen kizárják az örökkévaló és transzcendens lélek és szellem, és vele együtt Isten létezését is emberi létezésből.

A francia filozófus azonban egyáltalán nem vitatta Isten létezését. A felfogásában Isten a teremtő, tökéletes, végtelen, örökkévaló és mindenható. Sőt még maga a rex estensa is neki köszönhetően létezik Descartes világképe szerint.

Forrás:

https://www.studenti.it/cartesio-vita-filosofia-pensiero.html