szpirit

Napjainkban a nyugati országokban is népszerűvé vált  jógának és ajurvédának, és a kínai harcművészeteknek és tradicionális gyógyításnak köszönhetően széles körökben ismertté vált a prána és a chi fogalma. Ezeket életerőnek és vitális energiának is szokták nevezni.

Az életerő fogalma egykor a nyugati kultúrában, filozófiában  és orvoslásban is központi szerepet töltött be. Mára az ún. vitalista gondolkodást látszólag már teljesen kiszorította a mechanisztikus felfogás. De a természetes gyógymódok és keleti tanítások napjainkban tapasztalható reneszánsza újból ráirányította a figyelmet a vitális energia kérdésére. 

Egészen a görög filozófiától kezdve végigkíséri a nyugati tudományos gondolkodást a vitalista és a mechanisztikus gondolkodás vitája. A mechanisztikusok számára a biológia, az élet leírható tisztán fizikai és kémiai fogalma fogalmakkal, míg a vitalisták számára ez nem így van. Számukra az élet forrása végső soron egy természetfeletti életerő. Ez a vitális  energia nélkül nem működik a testünk, a benne zajló kémiai és fizikai folyamatok is megszűnnek. 

Ezt az életerőt azonban eddig még nem tudták a vitalista tudósok olyan eszközökkel bizonyítani, mint a mechanisztikus felfogású társaik a saját nézeteiket, így ez utóbbi irányzat lett a nyugati tudományban a mérvadó. Mindazonáltal mindig újra visszatér az a probléma, hogy  a mechanisztikus bizonyítások sem adják vissza az életjelenségeket a maguk teljességében. 

A jógázókat, meditálókat és a harcművészek gyakorlóit minden tudományos vitán túl a mindennapos megtapasztalásaik vezetik az életerővel való munkájukban. Így nekik nincsen szükségük annak a létezésének a bizonyításához a nyugati tudomány módszereire. De mindenképpen érdekesek a nyugati filozófia és tudomány életerőre vonatkozó megállapításai is annak a jobb megismeréséhez. 

Forrás:

https://www.cosediscienza.it/biologia-problematica-attuale

A prána szanszkrit eredetű szó, és két részből áll. A “na” mozgást jelent, míg a “pra” előtag azt jelenti, hogy állandó. Így a prána szó jelentése az, hogy “állandó mozgás”. Ez a mozgás a fogantatáskor elkezdődik. A prána az eredeti életerő. 

Az életerő fogalma nagyon ismert volt a nyugati orvoslásban egészen a modern korig. Ekkor a mechanisztikus felfogás teljesen háttérbe szorította azt a mi kultúránkban. De a vita valójában egészen a napjainkig tart a tudósok között a témában. A vitalisták szerint létezik egy kémiai és fizikai folyamatokon túli tényező, amely nélkül nincsen élet, és ezt nevezik életerőnek, vagy vitális erőnek.

Hiába próbálta meg a vitális erő tudását száműzni a nyugati tudósok nagy része az akadémikus orvoslásból, a jelek szerint nagy igény van az ismeretére a jólétünk érdekében. Ezt jelzi az is, hogy egyre népszerűbb a jóga, és egyéb keleti tanítások és technikák a nyugati világban az utóbbi évtizedekben. Valamint a meditáció is a reneszánszát éli. Ezek mindegyikében központi szerepet tölt be az életerő megismerése, fejlesztése és "karbantartása".

Az emberi testben az indiai tanítások szerint két fő energia, erő van, a prána shakti és a manasz shakti. A prána shakti a mozgásért, a dinamizmusért, míg a manasz shakti a mentális energiáért a felelős. A shakti szanszkrit szó maga erőt jelent, vagy energiát. 

A modern fiziológia is kétféle idegrendszert ír le, az egyik a motorikus, míg a másik a kognitív rendszer. Ez a kétféle rendszer minden szervben jelen van. Hasonló módon táplálja minden szervünket mindkét energia, a prána shakti és a manasz shakti az ősi indiai “anatómia” szerint.

Forrás:

https://www.centrodharmayoga.it/prana-significato/

A psziché szó a fújni jelentésű görög igéből származik, és élet vagy lélegzet értelemben használták. Ilyen jelentésében hasonlít az indiai filozófiában, orvoslásban és jógában használatos prána szóhoz. A psziché szó az ókori görög költők műveiben jelenik meg először. Homérosznál olyan dolgot jelöl, amely minden egyes emberre jellemző, és a halál pillanatában elhagyja a testet a szájon át, vagy egy súlyos sebesülésen át.

A görög filozófusok is sokat foglalkoztak a psziché magyarázatával, és már náluk is vita tárgyát képezte az, hogy az materiális, anyagi vagy immateriális, azaz nem anyagi természetű-e. A görög psziché szót szokták  léleknek, vagy szellemnek is fordítani. Ennek ellenére maga psziché szó bár egyes melléknévi használatában szinonímája a lélek és szellem szavaknak, eltérő jelentést is hordoz.

A pszichés folyamatokat lehet például lelki folyamatoknak is mondani, de szellemi folyamatoknak már nem. A lélek és a szellem szavakhoz nagyon szorosan kapcsolódik olyan transzcendens jelentés is, mint az örökkévalóság, míg a psziché szóhoz a  mai használatában nem. Ma a psziché szó a pszichológiában és a köznyelvben mentális, tudati, gondolati és érzelmi folyamatokat jelent, és többnyire inkább csak a jelzői formája használatos, ritkábban a főnévi.

Bár mondhatjuk azt is, hogy valakinek beteg a pszichéje, és ilyen értelemben valami a konkrét testiségen túli finomabb részét értjük rajta, ezzel visszakapcsolva az eredeti görög jelentéséhez, ha nem is tudatosan. A leginkább talán az indiai tanítások segítenek megérteni azt, hogy a psziché valójában testi vagy szellemi valami-e. Az indiai filozófia a konkrét fizikai testen túl  különböző finom energetikai testeket is megkülönböztet. Ez utóbbit a mai modern nyugati tudomány szerint valamiféle élő, a testhez kapcsolódó kvantummezőként lehetne felfogni.