A psziché szó a fújni jelentésű görög igéből származik, és élet vagy lélegzet értelemben használták. Ilyen jelentésében hasonlít az indiai filozófiában, orvoslásban és jógában használatos prána szóhoz. A psziché szó az ókori görög költők műveiben jelenik meg először. Homérosznál olyan dolgot jelöl, amely minden egyes emberre jellemző, és a halál pillanatában elhagyja a testet a szájon át, vagy egy súlyos sebesülésen át.
A görög filozófusok is sokat foglalkoztak a psziché magyarázatával, és már náluk is vita tárgyát képezte az, hogy az materiális, anyagi vagy immateriális, azaz nem anyagi természetű-e. A görög psziché szót szokták léleknek, vagy szellemnek is fordítani. Ennek ellenére maga psziché szó bár egyes melléknévi használatában szinonímája a lélek és szellem szavaknak, eltérő jelentést is hordoz.
A pszichés folyamatokat lehet például lelki folyamatoknak is mondani, de szellemi folyamatoknak már nem. A lélek és a szellem szavakhoz nagyon szorosan kapcsolódik olyan transzcendens jelentés is, mint az örökkévalóság, míg a psziché szóhoz a mai használatában nem. Ma a psziché szó a pszichológiában és a köznyelvben mentális, tudati, gondolati és érzelmi folyamatokat jelent, és többnyire inkább csak a jelzői formája használatos, ritkábban a főnévi.
Bár mondhatjuk azt is, hogy valakinek beteg a pszichéje, és ilyen értelemben valami a konkrét testiségen túli finomabb részét értjük rajta, ezzel visszakapcsolva az eredeti görög jelentéséhez, ha nem is tudatosan. A leginkább talán az indiai tanítások segítenek megérteni azt, hogy a psziché valójában testi vagy szellemi valami-e. Az indiai filozófia a konkrét fizikai testen túl különböző finom energetikai testeket is megkülönböztet. Ez utóbbit a mai modern nyugati tudomány szerint valamiféle élő, a testhez kapcsolódó kvantummezőként lehetne felfogni.
Utolsó kommentek