A kvarckristályok nagyon különleges belső szerkezettel rendelkeznek. 4 oxigén molekula tetraédert formál egy szilikon ion körül. Majd ezek az piramis formájú alapmodulok olyan szabályos spirálos szerkezetbe rendeződnek, amelyeket egy síkba levetítve egy csillag tetraédert, azaz egyiptomi merkabát kapunk.
Marcel Vogel, a folyadékkristályos képernyők feltalálója, intelligens mátrixnak tekintette a kvarckristályokat a különleges struktúrájuk miatt. Ennek köszönhetően közismerten nagyon jó az információ tárolási képességük, de erősítésre is használják őket. Vogel a gyógyító hatásuk lehetőségit is kutatta saját laboratóriumot létrehozva, miután nyugdíjba ment az IBM-től, ahol vezető kutató mérnökként dolgozott.
Ezen kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a kvarckristály önmagában egy üres test, váz, amíg mi nem lépünk vele kölcsönhatásba. A mi energiánk által válik a kristály szerkezete elevenné. Ez a gondolatok (energia) transzferével jön létre.
Marcel Vogel szerint a gondolatokat geometrikus minta formájában tartalmazza a tér, amely a teret rezgésre készteti. Ezek a rezgési mintázatok aztán hatnak a térben lévő anyagra is. Így a kristályok szerkezetére is hatást gyakorolnak a gondolataink. Ebből kifolyólag nem elegendő a kristályokat csupán vízzel lemosni, vagy kitenni a napfényre a megtisztításukhoz.
A fentiek segítenek megérteni azt, hogy egyes híres drágakövek, mint pl. a kék Hope gyémánt, tragédiát okoztak a viselőinek. A kristályszerkezet magába szívott valamikor valamilyen nagyon rossz gondolati információt, azt letárolta, majd minden tulajdonosának lesugározta azt az energetikai mezőjével szoros kapcsolatba kerülve. A tiszta tudatosság azonban megment az ilyen ártalmas befolyásoktól.
Utolsó kommentek