Az indiai tanításokban, jógában, meditációban és orvoslásban központi szerepet játszanak az. ún. csakrák, avagy forgó energiakerekek. Ezek az energiaközpontok, habár 7 a legismertebb közülük, a test minden részén megtalálhatóak. A csakrák a pránikus, avagy éteri testben helyezkednek el, és finom energiával, azaz pránával, vitális erővel látják el a fizikai testet.
A csakrákat, és az általuk közvetített energiát a jógázók és meditálók jól érzékelik tudományos igazolás nélkül is, azonban napjainkban már a nyugati tudomány is kezdi felfedezni őket. A Nápolyi Egyetem egy 2013-as lézerfényről szóló kongresszusán nem egy spirituális tanító, vagy jógaoktató, hanem az egyetem kvantumoptika professzora tett említést a csakrákról.
Enrico Santamato az indiai jógik által leírt csakrákkal indította az előadását, fénytölcséreknek nevezve azokat. Majd azt állította, hogy fényforgók valóban léteznek. Laboratóriumi körülmények között is elő lehet állítani általában véve elektromágneses örvényeket.
Az örvénylő fénynyalábokban a fénysugarak nem egyenes, hanem spirálos formában haladnak előre a nyaláb tengelye körül. Ezt a felfedezést technikai eszközökben is fel lehet használni, pl. a telekommunikációban az információ tárolására.
A legújabb térelméletek azt feltételezik, hogy a vákuum egy szuperfolyékony kvantumközeg, amelyben a részecskék szuperfolyékony szimmetrikus örvények. A szuperfolyékonyság miatt ezeknek az energia tölcsérekenek az élete meghatározatlanul hosszú lehet.
Lehetséges, hogy az jógik ősidők óta ezt a szuperfolyékony közeget érzékelik akáshaként, avagy éter-elemként, amelyből az összes többi elem is létrejön a tanításuk szerint?
Idővel talán ezt is felfedezi a tudomány is. Egy biztos, a csakrák létezése immár tudományosan is értelmezhető. A csakrákat általában forgó energia köröknek nevezik, azonban a fenti fénytölcsér megnevezés alapján sokkal inkább spirális energiaformaként kell rájuk tekinteni, amelyek éteri energiával látják el a fizikai testet.
Utolsó kommentek