szpirit

Az indiai tanításokban, jógában, meditációban és orvoslásban központi szerepet játszanak az. ún. csakrák, avagy forgó energiakerekek. Ezek az energiaközpontok, habár 7 a legismertebb közülük, a test minden részén megtalálhatóak. A csakrák a pránikus, avagy éteri testben helyezkednek el, és finom energiával, azaz pránával, vitális erővel látják el a fizikai testet.

A csakrákat, és az általuk közvetített energiát a jógázók és meditálók  jól érzékelik tudományos igazolás nélkül is, azonban napjainkban már a nyugati tudomány is kezdi felfedezni őket. A Nápolyi Egyetem egy 2013-as lézerfényről szóló kongresszusán nem egy spirituális tanító, vagy jógaoktató, hanem az egyetem kvantumoptika professzora tett említést  a csakrákról.

Enrico Santamato az indiai jógik által leírt csakrákkal indította az előadását, fénytölcséreknek nevezve azokat. Majd azt állította, hogy fényforgók valóban léteznek. Laboratóriumi körülmények között is elő lehet állítani általában véve elektromágneses örvényeket.

Az örvénylő fénynyalábokban a fénysugarak nem egyenes, hanem spirálos formában haladnak előre a nyaláb tengelye körül. Ezt a felfedezést technikai eszközökben is fel lehet használni, pl. a telekommunikációban az információ tárolására.

A legújabb térelméletek azt feltételezik, hogy a vákuum egy szuperfolyékony kvantumközeg,  amelyben a részecskék szuperfolyékony szimmetrikus örvények. A szuperfolyékonyság miatt ezeknek az energia tölcsérekenek az élete meghatározatlanul hosszú lehet.

Lehetséges, hogy az jógik ősidők óta ezt a szuperfolyékony közeget érzékelik akáshaként, avagy éter-elemként, amelyből az összes többi elem is létrejön a tanításuk szerint?

Idővel talán ezt is felfedezi a tudomány is. Egy biztos, a csakrák létezése immár tudományosan is értelmezhető. A csakrákat általában forgó energia köröknek nevezik, azonban a fenti fénytölcsér megnevezés alapján sokkal inkább spirális energiaformaként kell rájuk tekinteni, amelyek éteri energiával látják el a fizikai testet. 

A szakrális geometria egyik fő alakzata a spirál. Az univerzum minden szintjén visszaköszön a spirális forma a galaxisoktól kezdve a növényeken át az állatokig és a kristályokig, valamint az emberi testben is meghatározó szerepe van. A DNS és a fehérjék is spirális formát alkotnak, valamint a fülcsiga is. Továbbá a kvantumrészecskék spinje is spirálos mozgás.

A spirituális tanítások mindig is nagyon mély jelentéseket kapcsoltak a spirális formához. A kínai jin-jang is spirálként felismerve lehet igazából értelmezni a teremtés jelképeként.  Minden kultúrában megjelenik a spirál jelképe. Jelenti a szellemi fejlődést, az átalakulást, a teljességet, az isteni energiával való töltekezést, az élet forrásenergiáját, és így tovább. 

Az indiai jógában maga kundalini is egy energiaspirál, amely a gerinc körül felfelé haladva juttatja el az életenergiát minden csakrához és szervhez. Sőt maguk a csakrák is spirálos mozgást végző energiaörvények, amelyek a nullponti mezőből, vagy éteri mezőből transzformálják át az energiát az emberi testbe.

Az éter létezését a múlt század elején törölték a nyugati tudományból, mivel nem azt tudták bizonyítani. Az 1990-es évektől azonban megszületett a kvantumfizika alapján az éterfizika tudománya. Ennek volt egyik fő előfutára Nikolai Aleksandrovich Kozyrev orosz asztrofizikus. Kozyrev szerint minden anyagi test az éter óceánjába merül bele. Ez a mező spirálisan mozgó torziós energiával rendelkezik. 

Az interneten számos tanulmány található, amely a kvantumrészecskék spirálos természetével foglalkozik, amelyek az atomok és az anyagi világ építőelemei. Ezáltal érthetővé válik, hogy a spirális forma és mozgás valóban az élet alapját képezi. 

Napjainkban a nyugati országokban is népszerűvé vált  jógának és ajurvédának, és a kínai harcművészeteknek és tradicionális gyógyításnak köszönhetően széles körökben ismertté vált a prána és a chi fogalma. Ezeket életerőnek és vitális energiának is szokták nevezni.

Az életerő fogalma egykor a nyugati kultúrában, filozófiában  és orvoslásban is központi szerepet töltött be. Mára az ún. vitalista gondolkodást látszólag már teljesen kiszorította a mechanisztikus felfogás. De a természetes gyógymódok és keleti tanítások napjainkban tapasztalható reneszánsza újból ráirányította a figyelmet a vitális energia kérdésére. 

Egészen a görög filozófiától kezdve végigkíséri a nyugati tudományos gondolkodást a vitalista és a mechanisztikus gondolkodás vitája. A mechanisztikusok számára a biológia, az élet leírható tisztán fizikai és kémiai fogalma fogalmakkal, míg a vitalisták számára ez nem így van. Számukra az élet forrása végső soron egy természetfeletti életerő. Ez a vitális  energia nélkül nem működik a testünk, a benne zajló kémiai és fizikai folyamatok is megszűnnek. 

Ezt az életerőt azonban eddig még nem tudták a vitalista tudósok olyan eszközökkel bizonyítani, mint a mechanisztikus felfogású társaik a saját nézeteiket, így ez utóbbi irányzat lett a nyugati tudományban a mérvadó. Mindazonáltal mindig újra visszatér az a probléma, hogy  a mechanisztikus bizonyítások sem adják vissza az életjelenségeket a maguk teljességében. 

A jógázókat, meditálókat és a harcművészek gyakorlóit minden tudományos vitán túl a mindennapos megtapasztalásaik vezetik az életerővel való munkájukban. Így nekik nincsen szükségük annak a létezésének a bizonyításához a nyugati tudomány módszereire. De mindenképpen érdekesek a nyugati filozófia és tudomány életerőre vonatkozó megállapításai is annak a jobb megismeréséhez. 

Forrás:

https://www.cosediscienza.it/biologia-problematica-attuale

A prána szanszkrit eredetű szó, és két részből áll. A “na” mozgást jelent, míg a “pra” előtag azt jelenti, hogy állandó. Így a prána szó jelentése az, hogy “állandó mozgás”. Ez a mozgás a fogantatáskor elkezdődik. A prána az eredeti életerő. 

Az életerő fogalma nagyon ismert volt a nyugati orvoslásban egészen a modern korig. Ekkor a mechanisztikus felfogás teljesen háttérbe szorította azt a mi kultúránkban. De a vita valójában egészen a napjainkig tart a tudósok között a témában. A vitalisták szerint létezik egy kémiai és fizikai folyamatokon túli tényező, amely nélkül nincsen élet, és ezt nevezik életerőnek, vagy vitális erőnek.

Hiába próbálta meg a vitális erő tudását száműzni a nyugati tudósok nagy része az akadémikus orvoslásból, a jelek szerint nagy igény van az ismeretére a jólétünk érdekében. Ezt jelzi az is, hogy egyre népszerűbb a jóga, és egyéb keleti tanítások és technikák a nyugati világban az utóbbi évtizedekben. Valamint a meditáció is a reneszánszát éli. Ezek mindegyikében központi szerepet tölt be az életerő megismerése, fejlesztése és "karbantartása".

Az emberi testben az indiai tanítások szerint két fő energia, erő van, a prána shakti és a manasz shakti. A prána shakti a mozgásért, a dinamizmusért, míg a manasz shakti a mentális energiáért a felelős. A shakti szanszkrit szó maga erőt jelent, vagy energiát. 

A modern fiziológia is kétféle idegrendszert ír le, az egyik a motorikus, míg a másik a kognitív rendszer. Ez a kétféle rendszer minden szervben jelen van. Hasonló módon táplálja minden szervünket mindkét energia, a prána shakti és a manasz shakti az ősi indiai “anatómia” szerint.

Forrás:

https://www.centrodharmayoga.it/prana-significato/

A szakrális geometria az ősi tanítások napjainkban egyik jócskán elfelejtett, de igen csodálatos része. Az ókorban még nem váltak egymástól külön a tudományágak, hanem egységben szemlélték a világot. A mai európai kultúránk egyik alapja a görög filozófia, és ebben is jól megfért egymással egyenesen még a geometria és a pszichológia is.

A pitagoreusok és Platón szerint az univerzum és a testünk is az öt szabályos geometriai testből épül fel. Ezekhez a testekhez Platón a "Timaiosz" c. művében egy-egy elemet is kapcsol, amelyekhez az ókori kultúrától kezdve napjainkig érzelmi minőségek is társulnak.

Napjainkra az ókori görögök eme felismerése jórészt már csak az ezotéria területén maradt meg, mivel a mai  akadémikus mechanisztikus tudományos felfogás csupán azt hajlandó elfogadni a világból, ami leírható matematiakai, fizikai és kémiai képletekkel.

Az utóbbi évtizedekben megjelent éterfizikai irányzat azonban újból elkezdte vizsgálni a platóni öt test szerepét az univerzum felépítésében. Továbbá a neves amerikai atomfizikus Dr. Robert J. Moon szerint  minden atom tartalmazza a platóni testek geometriáját.

A tetraéder a tűz-elemnek felel meg, a kocka (hexaéder) a föld-elemnek, az oktaéder a levegő-elemnek, az ikozaéder a víz-elemnek, míg a dodekaéder az egész Univerzumnak. Ez az összes többi elemet is tartalmazza. Utóbbi Arisztotelész szerint valójában az éter-elem.

Mindegyik platóni test beírható gömbbe, és mindegyik egymásba is illeszkedik, valamint az élet virága szakrális geometriai alapmintázátba is. Platón szerint a tökéletességet jelentik ezek a testek, és csak az ideák tiszta világában manifesztálódnak a maguk teljességében.

A testünket is ezek a formák építik fel, mint egy csodálatos, a fizikai szemeink számára láthatatlan "élő mandala-szerkezetként". Így csupán a szemlélésük is pozitív információkat küld a szervezetünknek, és harmonizálja annak alapvető geometriai formáit.

A föld-elemhez a stabilitás kapcsolódik, míg a víz-elemhez a mozgást, az áramlást, a szabad önkifejezést és a kreativitást kapcsolják. A tűz-elem az egyéni életerő, a melegség, az öröm és az elfogadás szimbóluma. A levegő-elemhez a szeretetet, az együttérzést társítják, míg az éter-elem egységet teremt az univerzummal.