szpirit

A jantrák szakrális geometria formák, és nagyon fontos szerepet töltenek be az indiai kultúrában. A jantra szó szanszkrit eredetű, és két részből tevődik össze. A “jam” “eszközt”, vagy “támaszt” jelent, míg a “tra” a “trana” szóból ered, amely jelentése az, hogy “felszabadítani a kötésből”. A jantra egy eszköz, amely segíti a meditációt és a spirituális értelemben vett megszabadulást. Több száznyi jantra létezik, amelyek istenségek, alapelvek és bolygók jelképei.

 Az egyik legfőbb jantra a shri jantra. A shri jantra középső része 9 speciális módon egymásba illeszkedő háromszögből áll, amelyet két sor kör alakú lótuszvirág gyűrű vesz körül. Majd kívülről az egészet az ábra egy négyzetbe övezi. A négyzet a védikus szakrális geometriában a föld-elem jelképe.

A shri jantrát a jantrák királynőjének tekintik.  A nagy istenanya szimbóluma, az energia, az erő és a kreativitás forrása. Egyszerre jelenti az univerzumot, és az istennő testét a női teremtő erő princípiumaként. A jantra közepén elhelyezkedő pont pedig a tiszta tudatosságot, a létezés eredeti állapotát jelképezi. 

A shri jantra formája a modern tudomány érdeklődését is felkeltette, és vannak, akik szerint magának a vákuumnak, vagy éternek a geometriai alapszerkezete.

Az indiai tanításokban, jógában, meditációban és orvoslásban központi szerepet játszanak az. ún. csakrák, avagy forgó energiakerekek. Ezek az energiaközpontok, habár 7 a legismertebb közülük, a test minden részén megtalálhatóak. A csakrák a pránikus, avagy éteri testben helyezkednek el, és finom energiával, azaz pránával, vitális erővel látják el a fizikai testet.

A csakrákat, és az általuk közvetített energiát a jógázók és meditálók  jól érzékelik tudományos igazolás nélkül is, azonban napjainkban már a nyugati tudomány is kezdi felfedezni őket. A Nápolyi Egyetem egy 2013-as lézerfényről szóló kongresszusán nem egy spirituális tanító, vagy jógaoktató, hanem az egyetem kvantumoptika professzora tett említést  a csakrákról.

Enrico Santamato az indiai jógik által leírt csakrákkal indította az előadását, fénytölcséreknek nevezve azokat. Majd azt állította, hogy fényforgók valóban léteznek. Laboratóriumi körülmények között is elő lehet állítani általában véve elektromágneses örvényeket.

Az örvénylő fénynyalábokban a fénysugarak nem egyenes, hanem spirálos formában haladnak előre a nyaláb tengelye körül. Ezt a felfedezést technikai eszközökben is fel lehet használni, pl. a telekommunikációban az információ tárolására.

A legújabb térelméletek azt feltételezik, hogy a vákuum egy szuperfolyékony kvantumközeg,  amelyben a részecskék szuperfolyékony szimmetrikus örvények. A szuperfolyékonyság miatt ezeknek az energia tölcsérekenek az élete meghatározatlanul hosszú lehet.

Lehetséges, hogy az jógik ősidők óta ezt a szuperfolyékony közeget érzékelik akáshaként, avagy éter-elemként, amelyből az összes többi elem is létrejön a tanításuk szerint?

Idővel talán ezt is felfedezi a tudomány is. Egy biztos, a csakrák létezése immár tudományosan is értelmezhető. A csakrákat általában forgó energia köröknek nevezik, azonban a fenti fénytölcsér megnevezés alapján sokkal inkább spirális energiaformaként kell rájuk tekinteni, amelyek éteri energiával látják el a fizikai testet.