szpirit

Biztosan mindenki megtapasztalt már olyan közösséget, amely rendszeresen “kicsinál” valakit a soraiból. A kiközösítés mindenfajta közösségekben előfordul, a munkahelytől kezdve a családokig. A pszichológiai szakirodalom a 80-as évektől kezdve foglalkozik a jelenséggel. Először munkahelyi közösségekben figyelték meg, majd kiterjesztették a tanulmányozását az iskolai csoportokra és a családi környezetre is. Angolul mobbingnak nevezték el  a “to mob”, magyarul “megtámadni” jelentésű szó alapján. 

Konrad Lorenz etológus figyelte meg elsőként a jelenséget az állatok viselkedését kutatva, és az 1966-ban megjelent “Agresszió” című könyvében osztotta meg a leírását szélesebb közönséggel. Jellemző a madarak, a halak és az emlősök körében is,  hogy csoportosan összefogva zavarják el a ragadozókat. De nemcsak az ellenséges szándékú idegeneknél alkalmazzák ezt a magatartást, hanem időként a fajtársaikat is elűzik maguk közül.

Az 1980-as években Heinz Leyman svéd pszichológus állapította meg, hogy ugyanez a jelenség létezik az emberek körében is a munkahelyi közösségekben. Ő alkotta meg a mobbing szót ennek a megnevezésére. Leyman néhány kórházi nővér öngyilkosságának okát kutatval jutott arra következtetésre, hogy a rendszeres pszichológia támadás és terror áll a háttérben.

A mobbing során az ún. “mobber”, vagyis támadó, a lelki erőszak és terror különböző módozatait alkalmazva teljes mértékben képes tönkretenni az áldozatát a csoport többi tagját is bevonva a játszmába. Az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb körben foglalkoznak a szakemberek és a társadalom is mobbing jelenségével, mivel ahogy a Leyman nővéreinek az esete is mutatja, nem csupán néhány “ártalmatlan” kritizáló szóról vagy metakommunikációs jelzésről van szó, hanem komoly, szisztematikus tevékenységről a kiszemelt áldozat “kikészítésére”. Habár ez lehet ösztönös is.

A mobbing mozzanatainak és közösségi dinamikájának mélyebb megismerése segítséget nyújt a kivédésében. A lelki bántalmazást is komolyan kell venni, nemcsak a fizikai erőszakot, mivel súlyos pszichés és fiziológiai problémákat képes okozni az elszenvedőjében.

Az erőszaknak sok összetevője van. Amikor valaki erőszakkal tesz meg valamit, akkor valójában nincsen elegendő energiája annak a valaminek a megtételére, vagyis erőlködik. Ebben az esetben a személy elsősorban önmagával szemben alkalmaz erőszakot. Másodsorban a környezetével szemben is, mivel onnan kénytelen energiát elvenni a tettéhez. 

A pszichológiai erőszak hátterében mindig valamilyen energiaszerzési célzat áll. Amikor az ember energiával teli, akkor teljes, épp. Amikor valamilyen sérülés éri, akkor energiát veszít. A lelki erőnlét egyik fő forrása az önbizalom, önbecsülés. Így a lelki erőszakot elkövető személy főként ezen a területen indít támadást, vagyis megpróbálja csökkenteni az áldozata önértékelését kritizálással, megalázással, nevetségessé tétellel. 

Ez lehet szóbeli bántalmazás, de a támadó alkalmazhat tisztán csak metakommunikációs eszközöket is a rosszallása kifejezésére. A lelki bántalmazás egyik formája a fenyegető ajtócsapkodás is. A pszichológiai agresszió ritkán tudatos bántalmazás, sokkal inkább tudatalatti, ezért is nehéz úgymond “megbeszélni” az elkövetőjével.

A lelki erőszak hosszútávon teljesen képes megölni a személyiséget, így fontos felismerni ezeket a játszmákat, és megtalálni a megfelelő válaszokat az egyén lelki integritása megvédésére. Az pszichológiai agresszor ritkán hajlandó belátni a bántó tevékenységét és felhagyni ezen energiaszerző módszereivel, így többnyire magának az áldozatnak kell megtalálni a megoldást.