szpirit

Napjainkban egyre többen fordulnak a keleti tanítások felé, mivel a nyugati filozófia, vallási rendszerek és pszichológia nem segítenek megoldani a lelki problémáikat. De mi is lehet az, ami megérinti őket a keleti spirituális gondolkodásban?

A hindu filozófia egyik sarkalatos pontja például az, hogy eredetileg lelkek, szellemek vagyunk, és nem az anyagi test. Ez még igazából a keresztény tanításokban is benne van. De az indiai tanítások szerint  a lélek eredetileg lényegében szabad, korlátlan, tiszta, szent és tökéletes. Ezt az eredeti tökéletes állapota az anyagi világgal való kapcsolata miatt homályosul el a testi létezése során.

Ennek az eredeti állapotnak a felismerése már önmagában is egy valóságos felszabadulás. Az öntisztelet és önértékelés olyan dimenziói felé nyitja meg az utat, amely a hagyományos nyugati vallási világból teljesen hiányzik. 

A következő nagy felszabadulás pedig az, hogy több modren indiai iskola szerint ezt az állapotot a jóga, és elsősorban a tudati jóga által a fizikai testben is meg lehet valósítani. Az önvaló, az igazi én ismerete így megnyitja az utat a valódi lelki fejlődés irányába.

Forrás:

http://www.gitananda.org/hinduism/swami-vivekananda-on-hinduism-part-i.html

A prána szanszkrit eredetű szó, és két részből áll. A “na” mozgást jelent, míg a “pra” előtag azt jelenti, hogy állandó. Így a prána szó jelentése az, hogy “állandó mozgás”. Ez a mozgás a fogantatáskor elkezdődik. A prána az eredeti életerő. 

Az életerő fogalma nagyon ismert volt a nyugati orvoslásban egészen a modern korig. Ekkor a mechanisztikus felfogás teljesen háttérbe szorította azt a mi kultúránkban. De a vita valójában egészen a napjainkig tart a tudósok között a témában. A vitalisták szerint létezik egy kémiai és fizikai folyamatokon túli tényező, amely nélkül nincsen élet, és ezt nevezik életerőnek, vagy vitális erőnek.

Hiába próbálta meg a vitális erő tudását száműzni a nyugati tudósok nagy része az akadémikus orvoslásból, a jelek szerint nagy igény van az ismeretére a jólétünk érdekében. Ezt jelzi az is, hogy egyre népszerűbb a jóga, és egyéb keleti tanítások és technikák a nyugati világban az utóbbi évtizedekben. Valamint a meditáció is a reneszánszát éli. Ezek mindegyikében központi szerepet tölt be az életerő megismerése, fejlesztése és "karbantartása".

Az emberi testben az indiai tanítások szerint két fő energia, erő van, a prána shakti és a manasz shakti. A prána shakti a mozgásért, a dinamizmusért, míg a manasz shakti a mentális energiáért a felelős. A shakti szanszkrit szó maga erőt jelent, vagy energiát. 

A modern fiziológia is kétféle idegrendszert ír le, az egyik a motorikus, míg a másik a kognitív rendszer. Ez a kétféle rendszer minden szervben jelen van. Hasonló módon táplálja minden szervünket mindkét energia, a prána shakti és a manasz shakti az ősi indiai “anatómia” szerint.

Forrás:

https://www.centrodharmayoga.it/prana-significato/

A jóga szó a szanszkrit “jug” szótőből származik, amely alapvetően azt jelenti, hogy egyesíteni, összekötni. De olyan értelemben is használják, hogy a figyelmet valami felé irányítani, koncentrálni. Magára ölthet teljesen hétköznapi gyakorlatias jelentést is, de az elvont, filozófiai, spirituális használata napjainkban a legismertebb.

A jógának sokféle típusa létezik az ászánák, a testtartások fizikai gyakorlataitól kezdve egészen a tisztán tudati formájáig. A jóga egyik célja a test, szellem, elme és lélek közötti egység, harmonikus kapcsolat megteremtése. De végső célja hagyományosan maga a megszabadulás állapotának az elérése, valamint az egyesülés a Paramátmával, a Legfelső Lélekkel.

Az indiai vallási és filozófiai gondolkodásban központi szerepet tölt be a Paramátmá kapcsolata a dzsívátmával, vagyis a megtestesült egyéni lélekkel. Maga az “átmá” szó lelket jelent.  A klasszikus indiai tanítások szerint a dzsívátmá a Paramátmá része, és végül a Nirvánába visszatérve az egyéni lélek el is merül a Legfelső Lélekben.

A Brahma Kumaris  indiai szellemi azt tanítja, hogy az egyéni lelkek is örökkévalóak, és a Nirvánában, a lelkek hazájában, ahol test nélkül “alszanak” sem szűnnek meg, csupán egy hullámhosszra kerülnek a Paramátmával. Talán ezt az állapotot élték meg a régi nagy jógik úgy, hogy eggyé is válnak a Legfelső Lélekkel, és el is merülnek, mintegy megszűnnek benne.

Itt a fizikai világban is meg lehet tapasztalni a kapcsolatot a Paramátmával  tudati szinten. Ehhez lélektudatossá kell válni, vagyis azt kell tudatosítani, hogy lelkek vagyunk, binduk, fénycsillagok, nem test. A lélek rendelkezik testtel, és nem fordítva.

Lélektudatos állapotban létrejön a Legfelső Lélekkel egy tudati fénykapcsolat, ami isteni minőségekkel tölti fel a lelket, békével, szeretettel, boldogsággal, és így tovább. Ezek az energiák aztán automatikusan a testbe is tovább áramlanak, így a lélek és a test is felfrissül ebben a szellemi jógában.  

Forrás:

http://www.amyco.it/index.php?option=com_content&view=article&id=17&Itemid=137