szpirit

A tudósok felfedezték, hogy a víznek a folyékony, légnemű és szilárd halmazállapotán túl létezik egy negyedik formája is. A víznek ez a negyedik halmazállapota a folyaddékkristályos szerkezet. Ebben az állapotban a képlete nem H2O, hanem H4O, vagyis a vízmolekula ez utóbbi esetben nem egy oxigénből és két hidrogénből áll, hanem azt egy oxigén és hidrogén alkotja.

A folyadékkristályos állapotban a vízmolekulák a kvarckristályokhoz hasonló tetraéder, azaz piramis szerkezetbe rendeződnek. Majd ezek a spirális formába állnak össze, és spirális mozgást végeznek a Föld elektromágneses mezejével összhangban. Az esőben is ilyen szerkezetet vesznek fel a vízmolekulák.

A folyadékkristályos víz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a kvarckristályok. Ezek energiát vesznek fel, tárolnak, erősítenek fel és továbbítanak. A testünk 70 %-a víz, és minél több benne a folyadékkristályos szerkezetű víz, annál egészségesebbek vagyunk.

A spirál a világ minden kultúrájában megtalálható, és számos szimbolikus jelentést kötnek hozzá. A spirális forma jelenti a halált és az újjászületést, a teremtést és az elmúlást. Ezt a jelentését a modern tudomány konkrétan is visszaigazolta. A kvantumrészecskék spirális formában jönnek létre és szűnnek meg.  

Amikor a spirál vonalát a belső középpontjából kifelé rajzoljuk, az isteni teremtést jelenti, míg az ellenkező irányban a visszatérést jelképezi az eredethez. Az óra mozgásával megegyező irányba forgó spirál azt jelenti, hogy létrejön valami a tudatban. Míg az óra mozgásával ellenkező irányba forgó spirál az én felé való visszavonulást jelzi, a belső világ felé fordulást.  

A középkorban a koporsókon és az oszlopfőkön többnyire a halhatatlanságot jelképezi, valamint azt, hogy a lélek tovább folytatja az útját. A spirál a görög ión oszlopfő fő motívuma is, és megtalálható a korinthoszi oszlopfőn is. A longobárd építészeti emlékek emlékeken is fontos díszítő minta. A kelták is széles körűen alkalmazták a spirál motívumot. 

A spirál a folyamatos fejlődés és növekedés jelképeke spirituális értelemben. Folyamatos úton vagyunk a belső központunk és a fény felé. A spirál középpontjában megtaláljuk a forráspontot, amelyből az életet adó energia ered. 

A szakrális geometria egyik fő alakzata a spirál. Az univerzum minden szintjén visszaköszön a spirális forma a galaxisoktól kezdve a növényeken át az állatokig és a kristályokig, valamint az emberi testben is meghatározó szerepe van. A DNS és a fehérjék is spirális formát alkotnak, valamint a fülcsiga is. Továbbá a kvantumrészecskék spinje is spirálos mozgás.

A spirituális tanítások mindig is nagyon mély jelentéseket kapcsoltak a spirális formához. A kínai jin-jang is spirálként felismerve lehet igazából értelmezni a teremtés jelképeként.  Minden kultúrában megjelenik a spirál jelképe. Jelenti a szellemi fejlődést, az átalakulást, a teljességet, az isteni energiával való töltekezést, az élet forrásenergiáját, és így tovább. 

Az indiai jógában maga kundalini is egy energiaspirál, amely a gerinc körül felfelé haladva juttatja el az életenergiát minden csakrához és szervhez. Sőt maguk a csakrák is spirálos mozgást végző energiaörvények, amelyek a nullponti mezőből, vagy éteri mezőből transzformálják át az energiát az emberi testbe.

Az éter létezését a múlt század elején törölték a nyugati tudományból, mivel nem azt tudták bizonyítani. Az 1990-es évektől azonban megszületett a kvantumfizika alapján az éterfizika tudománya. Ennek volt egyik fő előfutára Nikolai Aleksandrovich Kozyrev orosz asztrofizikus. Kozyrev szerint minden anyagi test az éter óceánjába merül bele. Ez a mező spirálisan mozgó torziós energiával rendelkezik. 

Az interneten számos tanulmány található, amely a kvantumrészecskék spirálos természetével foglalkozik, amelyek az atomok és az anyagi világ építőelemei. Ezáltal érthetővé válik, hogy a spirális forma és mozgás valóban az élet alapját képezi.