A kimatika annak a tudománya, hogy a hangot hogyan lehet megjeleníteni geometriai formában. Maga a szó Hans Jenny (1904-1972) svájci orvostól származik, aki ennek a területnek az egyik nagy felfedezője. A kimatika elnevezés a görög “kuma” szóból ered, ami azt jelenti, hogy “alatt”, illetve “hullám”.
Ernst Chladni (1756-1827) német zenész tekintik a kinetika egyik első előfutárának. Chladni egy nagyon egyszerű eszköz segítségével alakította át a hangokat geometriai formákká. Egy üveglapra homokot helyezett, majd a szélén hegedűvonóval különböző rezgéseket hozott létre. A különböző “hangok” különböző geometria formába rendezték az üveglapon a homokot. Ezeket Chladni-ábráknak nevezik.
1985-ben Margeret Waths Huber talált ki egy eszközt énekhangok geometriai megjelenítésére. Egy fából készült csőbe énekelt, amelyhez egy speciális rezgő kamrát kapcsolt. Így nagyon különleges, olykor mandalákhoz hasonló formák jelentek meg, amelyeket ő “hangábráknak” nevezett el. (Lásd: fenti kép)
Ma már számítógépes technika segítségével tudnak teljes zenei számokat geometriai formában megjeleníteni. A kimatika egyik ilyen nagyszerű alkotása Beethoven “Holdfény szonátája" geometriai transzformációját mutatja. Csodálatos rezgő mandala jellegű mintázatok sorozata jelenik meg egymás után harmonikus ütemben váltva egymást.
A modern fizika szerint minden rezgés az univerzumban. Ha a hangrezgésre igaz az, hogy egyben geometriai forma is, akkor ez minden más rezgésre is igaz lehet. Vagyis minden geometriai formákból épül fel az univerzumban, a fény , a tér, a gondolatok, az érzelmek, az atomok, a molekulák, a sejtek, és így tovább.
Utolsó kommentek